A családon belüli erőszak nem magánügy - Elektronikus Lakossági Bűnmegelőzési Információs Rendszer

„Egy ember nemcsak a tetteivel árthat másoknak, hanem a közömbösségével is, és ebben az esetben is felelősség terheli őt.” John Stuart Mill (angol filozófus)

A családon belüli erőszak nem magánügy!

A családon belüli erőszak fogalma alatt azokat az eseteket értjük, amikor az egyik családtag (házastárs, élettárs, ex-partner, szülő, gyermek) olyan magatartást valósít meg, amellyel a másik családtag fölött hatalmat tud gyakorolni.
A családon belüli erőszak fogalomkörébe tartozik a partner - partner közötti bántalmazás, illetve az idősebb családtag és a gyermek bántalmazása is.

A párkapcsolaton, családon belüli erőszak esetén - a közhiedelemmel ellentétben - nem egyszerűen a düh levezetéséről van szó. Az erőszak a félelemkeltés, a tekintélybiztosítás eszköze. A bántalmazó az erőszak különböző fajtáit valósítja meg a partner megfélemlítése és hatalomgyakorlás céljából. Az erőszakot tágan kell értelmezni, beletartozik a fizikai bántalmazás, a lelki, a verbális, valamint a gazdasági erőszak, gyermekek esetében pedig az elhanyagolás.

A családon belüli erőszakkal kapcsolatban általában egy fizikailag bántalmazott nő jut eszünkbe. Ezzel szemben nem minden ilyen kapcsolat jár testi erőszakkal. A lelki és verbális erőszak komolyabb probléma, mint gondolnánk.
A lelki erőszak célja, hogy megtörjön a társ önbecsülése és függetlensége. Jellemzői az alapvető érzelmi igények megtagadása, barátoktól, munkától, családtól, kedvenc foglalatosságtól való elszigetelés, vagy eltiltás, féltékenység, a másik fél önbizalmának módszeres lerombolása, elzárkózás a problémák közös megbeszélésétől, a partner állandó hibáztatása. Ide tartozik még az áldozat tárgyainak összetörése, fenyegetőzés, félelmet keltő viselkedés, támadó faggatózás, ijesztő autóvezetés, a telefon és egyéb kommunikációs csatornák lezárása, az állandó ellenőrzés.
A bántalmazott kinevetésétől, kigúnyolásától, nevetségessé tételétől rövid út vezet a mindennapi verbális támadásokig, folytonos káromkodásig, az áldozat szidalmazásáig, megszégyenítéséig, emberi méltóságának eltiprásáig. A gyűlölettel teli beszéd, kiabálás, továbbá a non-verbális fenyegetések (támadó mimika, agresszív gesztusok, félelemkeltő testhelyzetek) mind előfordulhatnak a családon belüli erőszak körében.

A gazdasági erőszak eszköze az anyagi függésben tartás, a munkáról való lebeszélés, vagy attól való eltiltás, a fizetés elvétele, a mindennapi kiadások megkérdőjelezése, a szoros elszámoltatás.

A kapcsolatban figyelmeztető jel lehet, ha az egyik fél

• megpróbálja elhitetni, hogy társa ostoba, értéktelen;
• nem engedi, hogy társa eljárjon otthonról, kapcsolatban legyen barátaival, rokonaival;
• állandóan féltékenykedik;
• kiszámíthatatlan, robbanékony;
• állandóan gorombáskodik, mások előtt megalázza társát;
• extrém módon reagál a stresszre, gyorsan elveszíti türelmét;
• nem tudja dühét kezelni, hagyja, hogy az eluralja viselkedését;
• durva viselkedését nem tartja helytelennek, bagatellizálja az erőszakot;
• erőszakos, durva a szexben;
• apja verte az anyját és ő maga is bántalmazott gyermek volt;
• nem hagyja, hogy társa pénzt tartson magánál, vagy munkát vállaljon;
• problémáiért mindig másokat hibáztat;
• előző kapcsolatában, kapcsolataiban bántalmazta partnerét;
• alacsonyabb rendűnek ítéli a nőket;
• nehezen tudja vágyait, kívánságait pozitív módon, megfelelő hangnemben kifejezni;
• mások problémáira közömbös;
• a gyermekekkel és az állatokkal szemben gyakran kegyetlen;
• hiperérzékeny;
• bűntudatot ébreszt áldozatában;
• önigazolásként áldozatként tünteti fel önmagát.

Az erőszakos cselekményekbe torkolló családi viszályok okai lehetnek

• az anyagi problémák, lakhatási nehézségek, munkanélküliség;
• a társak érzelmi, lelki eltávolodása, a szeretet hiánya;
• kommunikációs problémák;
• kábítószerek, alkohol hatása.

A partner erőszakos hajlamát a párkapcsolat kezdetén nem mindig könnyű felismerni. Sokan hisznek abban, hogy partnerük - fogadkozásához híven - majd megváltozik, megjavul. A valóságban azonban az első elcsattant pofont általában követi a többi, s egyre nehezebb a kapcsolat megszakítása a bántalmazóval. A bántalmazónak szakszerű segítségre van szüksége, hogy megtanulja indulatos viselkedését kontrollálni.

Még ma is sokan a férfiak erőszakos, indulatos viselkedését a férfiasság hagyományos jelének tekintik. Úgy gondolják, a tradicionális női szerep része, hogy alárendelődjenek partnerük erőszakos viselkedésének. Különösen igaz ez akkor, ha a nő gyermekkorában a családjában is rendszeres volt az erőszak.

Bár a bántalmazók túlnyomó többsége férfi, bizony elfordul az is, hogy a nő az agresszor és a férfi kényszerül feladni a magánéletét, barátait, rokonait. Nem célszerű összehasonlítani a nők és a férfiak kiszolgáltatottságát, az erőszak foka és jellege is más, de valóban létezik a nők részéről elkövetett családon belüli erőszak, amelynek ugyanúgy elszenvedői a családban élő gyermekek. Érdekes módon, amikor a nő az agresszor, először a gyermeknevelés álcája mögé bújva csattan el egy-egy pofon, aztán szorítás, lökés, szobába bezárás, ételmegvonás és ha ez már végképp elfajult, csak akkor következik a férfi - főként - pszichés, verbális bántalmazása, fizikailag inkább csak egy-egy meglökés, vagy pofon.

Lehetetlen pontosan megmondani, hogy mi zajlik a zárt ajtók mögött, de vannak árulkodó jelei és tünetei a családon belüli erőszaknak.

• Fizikai bántalmazás esetén zúzódás az arcon, testen, égési és forrázási sebek, törések, izületi sérülések, fej- és szemsérülések, esetleg belső sérülések. Az áldozatok gyakori sérüléseiket „balesetekkel” magyarázzák, sűrűn hiányoznak a munkából, olyan ruhákat hordanak, amelyek elrejtik a zúzódásokat és a sebeket (pl. hosszú ujjú ruha nyáron, napszemüveg belső térben).
• Lelki és verbális bántalmazás tünete lehet az alacsony önértékelés, önbecsmérlő megjegyzések, önbizalomhiány, gyakran közömbösség, érdektelenség.
• A gyerek - elhanyagolása esetén - gyakran hiányzik az iskolából, öltözéke elhanyagolt, rossz fizikai állapotú, gyakran éhes, sokszor fáradékony.

Ön is segíthet a megelőzésben, ha:

• a bántalmazás tényét nem hallgatja el;
• arról jelzést ad a környezetében lévő egészségügyi és gyermekvédelmi intézményeknek;
• segít tudatosítani az áldozatban, hogy a Rendőrséghez bizalommal fordulhat;
• a bántalmazott hozzátartozójaként, ismerőseként támogató magatartást tanúsít és segíti őt a szükséges lépések megtételében (hatóság megkeresése, feljelentés megtétele).

Ha Önt, vagy gyermekeit bántalmazzák, az alábbi szervezetektől kérhet segítséget:

• Pálos Károly Szociális Szolgáltató Központ és Gyermekjóléti Szolgálat
  Telefon: 94/505-281

• Vas Megyei Családterápiás Egyesület
  Telefon: 30/219-04-15

• Egyházmegyei Karitász Családsegítő Szakszolgálat
  Telefon: 94/317-902

• Vas Megyei Markusovszky Kórház
  Telefon: 94/311-542

• Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat ingyenes segélyvonala
  (a kiszolgáltatott helyzetben lévők, a bántalmazottak és a családon belüli erőszak áldozatai számára létesült 24 órás szolgálat)
  Telefon: 80/20-55-20

• Kék Vonal (segítség a veszélyben lévő gyermekek és fiatalok részére)
  Telefon: 80/505-000

• NANE Segélyvonal (a bántalmazott nők és gyermekek részére jogi és egyéb tanácsok)
  Telefon: 80/505-101 (szerda kivételével minden este 18.00-22.00 óra között)

• Vas Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Osztályának Bűnmegelőzési Alosztálya
  Telefon: 94/521-065